l'e-m

„A művészet vége szlogennek befellegzett, a művészet vége véget ért, az apokalipszis elmaradt, a varázsszőnyeg tovább repül. Az alkotók már csak félfüllel hallgatnak a műveket körbezsongó kommentárok káoszára, közben meg arra gondolnak, vajon hal volt-e az illető, aki a vizet feltalálta. A nyolcvanas évek neoavantgárdja, az utolsó markáns irányzat, amelynek mentén a kritika kiépíthette hadállásait, saját logikáját követve a teória élvezhetetlen illusztrációjává laposodott, a művészet nyalókájának már a pálcáját is elszopogatta az elmélet. A művészek csöppet sem ügyelnek arra, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a művészet nagy ügyével kapcsolatban, mindenki csinálja, ami jólesik. A művészet egészét illető kétely részbizonyosságokra hullott szét, maradt a praxis, a művet bemutatása teszi művé, az, hogy nézői művészetként fogadják el, élvezik, értelmezik, vásárolják. A mű a műélvező magatartása, ami bizonyos felelősséggel jár: a kép a nézést mutatja, és minden e pillantás őszinteségén múlik. Ahogy az író sem szöveget, hanem ’olvasást’ ír.” (Garaczi László: Egy pilóta vedutái, in: Nevetnek az angyalok, Jelenkor, 2002)

# posted by sine : 10:18 AM